–       Halló? Kovács István vagyok a Humánus Fejvadászok Kft-től. Tudunk beszélni most?

–       Persze, de ha kérhetem, röviden.

–       Van egy állás, amiről azt gondolom, hogy érdekelheti Önt.

–       Nagyszerű!

–       Hadd kérdezzem meg, hogy hajlandó-e költözni, vagy albérletben lakni…

–       Tessék?

–       Mert a cég Dél-Pesten van, és megnéztem a térképen, az viszonylag messze lenne Önnek.

–       Dél-Pest? Hiszen az emnulláson jól megközelíthető tőlünk! Csak egy céges autó kell!

–       Értem. Önnek van autója esetleg?

 

–       Kirúgtak? Tényleg? És hogy ment? Úgy csinálták, mint a George Clooney?

–       Tessék?

–       Mint a George Clooney az Egek urában! Nem láttad?

–       Nem… De megnézem!

–       Mosolyogtak? Dícsértek? Hogy milyen klassz vagy? És hogy nem a te hibád?

–       Igen. Meg elmondták, hogy…

–       A Clooney hétfőn és pénteken rúgta ki a nagykutyákat. Téged hétfőn? Na, hát mert te nagy voltál!

 

–       Ó, de sajnálom, együttérzek veled! Pusziii

 

–       Te, figyelj, van itt egy haverom, pont akar németül tanulni, nem akarod elvállalni?

–       De, szívesen!

–       Meddig vagy hajlandó bejönni a városba?

–       Hát… bemegyek! Eddig is ott dolgoztam…

–       Okés, akkor még hívlak!

 

–       Szia! Figyelj, csak gyorsan! Nagyon nem érek rá, nem tudnál kiküldeni mindenkinek egy emlékeztető esemest a pénteki osztálytalálkozóról? …most ráérsz…

–       Csak a te számod tudom, meg a Petiét…

–       Ja, jó, akkor majd én… Na, majd dumálunk! Szia!

 

 

Kezdődik!